MÓZES I. KÖNYVE 1. FEJEZET 9-13./ GENESIS CHAPTER 1 VERSE 9-13

9-13. vers:

„És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.”

A 9. versben látjuk, hogy Isten ott folytatja teremtést, ahol abba hagyta. Ha megfigyeljük, akkor eddig a teremtés rendezetten történik, mert Isten a rend Istene. Miután az eget megteremtette, hogy elválassza a vizeket a vizektől, most összegyűjtötte a vizeket. Az összegyűjtött vizeket elnevezte tengernek. Ettől kezdve nem az egész földet borította víz, hanem kialakult a szárazföld is.

A rendezettség még mindig tart, és miután lett külön tenger és szárazföld, Isten növényeket is teremtett. Erről, hogy a vizek egybegyűjtése után a növényeket teremtette, egy zsoltárt juttatott eszembe a Szent Lélek. „És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” (Zsoltárok 1, 3) Ezen a versen keresztül meglátjuk, hogy Istennek mi volt a célja azzal, hogy egybegyűjtötte a vizeket. A víz feladata, hogy táplálja azokat a növényeket, amik gyümölcsöt teremnek. A víz az egyik alapvető szükséglet ahhoz, hogy a növények szépen fejlődjenek, növekedjenek, és gyümölcsöt teremnek.

Egy újabb terület, amely megmutatja, emberekként mekkora szükségünk van az Istennel való napi kapcsolatra. 

Az ÚSZ-ből tudjuk, hogy Jézus az Élő Víz, aki által naponta kapcsolatban lehetünk az Atyával. A János 7, 38-ban ezt mondja Jézus: „A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” 

Más Igékből azt is tudjuk, hogy mi vagyunk a fák. A János 15,1-16-ban ezt mondja Jézus:   

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.

Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.     

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.

Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Az, hogy termünk-e gyümölcsöt, illetve milyen gyümölcsöt termünk, attól is függ, mi a forrásunk. A gyümölcstermésünk mennyisége, minősége attól függ, milyen kapcsolatban vagyunk a forrással.”

Mire akarok ezzel kilyukadni? Az elején arról beszéltem, hogy Isten közvetlenül az után teremtette a növényeket, hogy egybegyűjtötte a vizeket. A növények fejlődéséhez szükség van arra, hogy naponta kapcsolatban legyenek a növekedésük egyik forrásával, a vízzel. Ha állandó kapcsolatban vannak a vízzel, akkor fognak szép, zamatos gyümölcsöt teremni. Ezek a gyümölcsök azok, amik minket felüdítenek.

Ha örökkévaló gyümölcsöket szeretnénk teremni, Jézussal az Örök Élet Forrásával állandó kapcsolatban kell lennünk. Örökkévaló gyümölcsöket teremni, és osztogatni a körülöttem élőknek, az én örömömet is okozza.

Ki a teremtő? Ki a forrás, a kezdeményező? Maga Isten. Nézzétek meg, ahogy felfűzi a dolgokat napról-napra, mint az igazgyöngyöt. A lényeg nem a teremtett dolgokon, hanem azon, aki elindította az egész folyamatot.

Jézusnak ugyan ez a célja, amikor eláraszt minket az Élő Vízzel, és rajtunk keresztül eljut másokhoz is. Nem én vagyok a fontos, nem a gyümölcs, amit terem az életem, hanem Jézus, aki a forrás.

Verse 9-13.

„And God said, Let the waters under the heaven be gathered together unto one place, and let the dry land appear: and it was so.

And God called the dry land Earth; and the gathering together of the waters called he Seas: and God saw that it was good.

And God said, Let the earth bring forth grass, the herb yielding seed, and the fruit tree yielding fruit after his kind, whose seed is in itself, upon the earth: and it was so.

And the earth brought forth grass, and herb yielding seed after his kind, and the tree yielding fruit, whose seed was in itself, after his kind: and God saw that it was good.

And the evening and the morning were the third day.”

We can see in verse 9, God continues the creation, where He left it off. If we are observing, we can see the creation happens in good order, because God is the God of order. After He created the sky separate the waters from the waters, He was collecting them. He named the collected waters Sea. From this point the whole Earth wasn’t coverd by water, but the devolped the land too.

Orderlines is still going, and after the Land and the Sea were divided, God was creating the plants. Holy Spirit was reminding me of a Psalm: „And he shall be like a tree planted by the rivers of water, that bringeth forth his fruit in his season; his leaf also shall not wither; and whatsoever he doeth shall prosper.” (Psalm 1, 3) Through this verse we can see that, what the purpose of God when He collected the waters. The water task is to feed the plants, which bear fruits. Water is one of the basic needs the plants develop and grow nicely, and bearing fruits.

This is a new area, what showes, as people how much we need a daily relationship with God. 

We know from the New Testament Jesus is the Living Water, and by Him we can be in a daily relationship with the Father. Jesus says in John 7:38-  „In the last day, that great day of the feast, Jesus stood and cried, saying, If any man thirst, let him come unto me, and drink.” 

From other Bible verses we know that, we are trees. Jesus sais in John 15: 1-16: „I am the true vine, and my Father is the husbandman.

Every branch in me that beareth not fruit he taketh away: and every branch that beareth fruit, he purgeth it, that it may bring forth more fruit.

 Now ye are clean through the word which I have spoken unto you.

 Abide in me, and I in you. As the branch cannot bear fruit of itself, except it abide in the vine; no more can ye, except ye abide in me.

I am the vine, ye are the branches: He that abideth in me, and I in him, the same bringeth forth much fruit: for without me ye can do nothing.

If a man abide not in me, he is cast forth as a branch, and is withered; and men gather them, and cast them into the fire, and they are burned.

If ye abide in me, and my words abide in you, ye shall ask what ye will, and it shall be done unto you.

Herein is my Father glorified, that ye bear much fruit; so shall ye be my disciples.

As the Father hath loved me, so have I loved you: continue ye in my love.

If ye keep my commandments, ye shall abide in my love; even as I have kept my Father's commandments, and abide in his love.

These things have I spoken unto you, that my joy might remain in you, and that your joy might be full.

This is my commandment, That ye love one another, as I have loved you.

Greater love hath no man than this, that a man lay down his life for his friends.

Ye are my friends, if ye do whatsoever I command you.

Henceforth I call you not servants; for the servant knoweth not what his lord doeth: but I have called you friends; for all things that I have heard of my Father I have made known unto you.

Ye have not chosen me, but I have chosen you, and ordained you, that ye should go and bring forth fruit, and that your fruit should remain: that whatsoever ye shall ask of the Father in my name, he may give it you.”

What am I talking about? At the beginning I was talking about God created the plants after He was collecting the waters. Plants has to be in a dayli relationship with one of their source of growth, this is water. If they are in constant contact water, they will bear luscious fruits. These fruits refresh us. 

If we would like to bear eternal fruits, we have to be in constant contact with the source of eternal life, who He is Jesus. To be bearing eternal fruits and share with people who live around me. It makes me joyful.

Who is the creator? Who is the source and the beginner? God Himself. Look at that, how He beads things day by day like pearls.The point is not the created things. But the point is Him, who created them.

Jesus has the same purpose, when He swamps us with the Living Water. Others can get it through us. I’m not important, not the fruit what my life bear, but Jesus who is the source.